Szerelem... Bár mindig várod, mégis észrevétlen érkezik. Tétova, lágy érintéssel a szívedbe költözik. Úgy érzed, hogy szárnyalsz, a csillagokig repít, Bár már mindened ég, mégis tovább hevít. Gyémántfény ragyogást kölcsönöz szemednek, Melyben a boldogság könnyei rezegnek. Ha veled van hallod, hogy lelked húrja pendül, S szívedben a vágy éneke felcsendül. Az érzelmek dallama halk ütemben dobban, Oly lágyan, ahogy egy kavics vízbe csobban. Ha veled van, színt kap a máskor fakó világ, S kivirágzik lelkedben a legeslegszebb virág. Virágzó fának láttat egy korhadt fadarabot, Gyémánt folyamnak egy aprócska patakot. Igazgyöngy kacagást ad fáradt mosoly helyett, Kopár sivatagba - zöldellő ligetet. Míg veled van, úgy érzed mindenre képes vagy, S csak remélni mered, hogy mindig veled marad. Ez a selymes puha érzés, ez a szédület, Ez a forró mámor, ez a szent révület...
