FataMorgana
Mikor koszorúba fonják...
Mikor koszorúba fonják szelíd angyalok
a múlt virágait, vajon lesz egy szirom, mi
kettőnket jelez letűnt szerelmek között?
Vajon fenyő lesz-e, örök és igaz, mi büszkén
tör fel a fény felé, vagy porszem csupán,
mit könnyelmű kalandja után rejteget a szél?
Mint ki jövendőt lát, benned oly hittel bíztam,
és bíztak bennünk az emberek, de most
a kétely, s a kín, két éhező állat osztozik
rajtad a lelkemen. Tudod-e, kedves, végül a
lemondást, ha a szíved társára talált, s ha
elfogy az út, tudod-e hinni, hogy lesz odaát?
Ha elmúlt, igaz sem volt, nincs már ki
emlékezne rá, becses ajándék, bárhogy is,
legyen!, s csak látszatra száraz a virág.
Mikor koszorúba fonják.., nincsenek szelíd
angyalok, nincs kegyetlen sors, s a múlt
virágain elhervad egyszer minden szirom.
Elvisz az idő, s helyetted nem lesz boldog
senki sem.., hiába siratsz, a tél tavaszra
vált, majd vigasz lesz újra a szerelem...
Vajon fenyő lesz-e, örök és igaz, mi büszkén
tör fel a fény felé, vagy porszem csupán,
mit könnyelmű kalandja után rejteget a szél? ...
