Vallomás Előbb lépnek el a hegyek, előbb szólnak rád a kövek, előbb megy vissza a folyó, mint téged elér egy szó. Előbb téved el egy madár, mint még egyszer az, ki végre rád talál. Az vagy nekem, mint földnek az ég. Az vagy nekem, mint égnek a kék. Az vagy nekem, mint télnek a hó. Az vagy nekem, mint csendnek a szó. Előbb fagynak meg a szavak, előbb csalhatod meg magad, előbb felejted el neved, mint elengedném két kezed. Előbb ne lássam az eget, minthogy elfordítot tőlem léptedet. Az vagy nekem, mint földnek az ég. Az vagy nekem, mint égnek a kék. Az vagy nekem, mint télnek a hó. Az vagy nekem, mint csendnek a szó. Az vagy nekem, mint földnek az ég. Az vagy nekem, mint égnek a kék. Az vagy nekem, mint télnek a hó. Az vagy nekem, mint csendnek a szó. Az vagy nekem, mint földnek az ég. Az vagy nekem, mint égnek a kék. Az vagy nekem, mint télnek a hó. Az vagy nekem, mint csendnek a szó