Eluard A SZERELMES Ott áll lezárt szememben is, s a haja hajamba fonódik, keze akár az én kezem, szine az én szemem szine, s árnyékomban úgy elmerül, mint fölhajított kő az égben. A szeme mindig nyitva van és sohase enged aludni. A verőfényes déli napnál tündökletesebb álmain sírok-nevetek, mint a részeg, s beszélek, bár nincs mit beszéljek. (Somlyó György)
2006.03.28. 21:30 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr556141035
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.