Brinkusz Gábor A csend a dalom Nekem a szépen csengő ajkak mind néma szavú harangok, Nem dalolnak halkan zengő éneket e kristály női hangok. Nem kacag fel zongora, s bennük lágy szálak nem zengenek, Nem sír fel a gitár, rajtuk csak néma húrok pengenek. Nekem a sípon játszó orgona csak mint tavasszal nyíló virág él, Nem dorombol a faragott hegedű, hangtalan kacagó dalt zenél. Némaságot fogad minden esti dallamot játszó, lágyan búgó kürt, Nincs többé Bach, se Mozart, ki betöltené e lüktető néma űrt. Beethovent temetik, s Haydn is csak egy súlyos kőhalom, Nem zúg már az esti szél, nekem a csend a dalom.
