Elmesélt dallam A szerelem, melyet akkoriban éreztem irántad, majdnem-szép férfivá varázsolt. Gondolataim a láthatárig szálltak sőt sikerült a napig szállniuk. Annyira vékony voltál, és fekete sörényedet a válladra engedted, lobogjon. Ha megszólaltál, hangod kísérteteket ölt meg, s szívem dobogása úgy keringett körülötted, akár egy késlekedő bolygó… Most, hogy az áldott véletlen utamba hozott, napom elsötétül, és az ég üveges csillagait tárja elém, hogy izgatott gondolataim a csillagokig szálljanak!