Ősi ösztön újra éled, elég, ha csak látlak téged. Vágy zsongítja el a fejem: meddig játszod még ezt velem? Kívánsz, tudom, érzem rajtad. Hány csókot ad vajon ajkad? Hátrálsz egyet, óvatos vagy. Erőd úgy is hamar elhagy. Nem kell ide bűbáj, fortély, szemérmem is már a múlté. Vadászok rád, nem tagadom: trófeád csupaszon akarom! Csapda nincsen, nem kell félned, férfi aggyal úgy sem érted: Nyertél – csak mert én hagytalak, nőként vadul akartalak.
