Csoóri Sándor Homlokod homályából Homlokod homályából Kiszolgáltatsz a boldogságnak, s már nem is tiltakozhatok. Elmentél s nyomodban esi kezdett a hó, hogy itt maradjon belőled valami. És fújni kezdett a szél is a te kedvességed közeléből attól piros a képem: járok azóta hömpölygő huzatban, utcákat fölsebző zenében. S elképzelem közben a tavaszt, az aranyat párolgó völgyeket ahol velem szerettél volna járni- A hajad, a hajad fészket kereső fecske, a Napba akar szállni. Elképzelem a szerelmet is, de csalódom: jobban szeretsz te, jobban: Kitalálod nekem a nevetést, mielőtt elzuhannék hazátlan pillanatokban. A folyó zöld, az ég homályban van, a szőlővessző meg a földben. Egyszerre látom őket mégis, ha rád gondolok. A nyár ideszalad, a tavasz itt topog S homlokod homályából csapkod felém egy lepke.
2006.03.17. 07:40 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr716141124
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.