Shelley A lepke vágya A szót, mit sárba rántanak, nem szennyezem én be. Az érzést, mit úgy gyaláz a vak, még te is ne nézd le. Van remény, mely kétséggel rokon, megfojtani hát ki merész? S kedvesebb tőled a szánalom, mint mástól a józan ész. Mit az emberek így hívnak: szerelem, nem azt adom én neked, de az áhitatot, mit rejt a szívem, s mi megindítaná az eget - a lepke vágyát a csillag után, fényszomjat, mit érez az éj, vágyat, mely a lét sötét kapuján kiröppen az ég felé.
