Van valami van valami, amit régóta el akarok mondani neked, kerülve mindenféle szentimentalizmust, még ha csillagok nélkül nem is olyan szép, taposhatsz rajta, mint a faleveleken, elfelejtheted, mint régen látott barátok arcát, vagy hagyhatod lebegni közöttünk elszabadult luftballonként, csak ki kellene mondanom, lazán és könnyedén, akár egy hanyagul odavetett sziát, eléd dobni, mint fuldokló halat, és reménykedve várni, visszaengeded-e a vízbe, vagy mögéd osonni egyszer, amikor nem számítasz rá, és füledbe súgni, de bárhogy döntök is, végül nem mondok semmit, csak nézlek, ahogyan nyárvégi gólyák nézhetnek fészkükre indulás előtt
2006.03.10. 08:35 alfroyul
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr236141158
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
moony-álmodozó 2006.03.10. 20:10:32
Pedig már úgy szeretnék mondani Valakinek, valamit, de a félelem, az elutasítás, a bántás, megöli bennem még a leghalványabb bátorságot is...gyáva vagyok, hiába...
2006.03.10. 20:17:22
Így aztán bezárkózom a legbelső szobámba, és gubbasztok nagy magányomban...ha kopogtatnak nem nyitok ajtót, ha valaki belép, elzavarom...pedig már úgy örülnék, annak, aki innét kiszabadít, mert én egyedül, nem tudom megtenni a lépést, nem megy...lehet ez a hetedik szoba titka?