Nem tiéd az akarat… Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel, ha írsz, vagy szemed betűsoron cikázik éber gondok közt, ásító unalomban, asszonyszemekből, férfibeszédben, nevetve, sírva, alva és ébren körülölel és rádragyog egy emlék, ami én vagyok. Kedves! fogadj el, haraggal el ne kergess, ne bánd, ha néha hozzám küld a lángod, ne lázongj daccal érte. Nem tiéd az akarat, felém mi hajlít, se az emlék, mely aranyköddel felhőzi be kerted, hol vágyvirágok fájva fakadnak… Én akarom ezt. Én akarlak. köszönöm...
