Én, hosszú útnak pora, Tokaj arany bora, apám hűtlen fia fogadom: Veletek maradok míg élet az élet, oldódnak rejtélyek s végül velük halok. Szeretlek. Szeretlek, mint vágott fű szagát, mint pékség illatát. Ízeddel eltelek. S szerelmedet, ki bársony bogárszem, ki szülted gyermekem, ki részem egészen, vállalom. köszönöm...
2006.02.08. 18:12 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr696141329
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.