A kísértésről Mindig, mikor megérkezik és szól hozzád a kísértés, mely barátságot, szenvedélyt, bizalmasságot,kötést ígér, tudjad: az anyag, melyből az ilyen kötés készül, romlandó, mert emberi anyag. Ami ma eskü, holnap nyűg, ami ma szenvedély és vágy, holnap érthetetlen torz emlék, ami ma hűség, holnap szomorú kötelesség. Hasztalan mosolyog, ígér, reménykedik a kísértés. Hasztalan él halálig szívedben a vágy, teljesen és bizalommal megosztani az élet magányát valakivel. Nincs módod erre, mert ember vagy. Mindig tudjad ezt. /Márai/
2006.02.06. 13:20 alfroyul
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr206141342
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nadine 2006.02.06. 13:25:07
... hjaj...
ametiszt 2006.02.06. 13:32:27
ahogyan múlik az idő,futnak az évek,úgy gondolom,van mód...de nem örökre...csak egy időre tudjuk megosztani a magányt...addig,amíg tanulunk egymástól,fejlődünk egymásért,egymástól...aztán változik a kapcsolat mélysége...de vigyázhatunk a tisztaságára...épp mert emberek vagyunk...hjaj..