Egyedül
Magamban ülök - a múltat rágva
Mit vétettem, mit tehettem
Mi volt, mire nincs bocsánat
S két lelket szétfeszíthet
Van egy érzés - nem hagy nyugodni
Mélyről szól - hol üres minden
Eszköz voltam - enyhítsek
S eldobtak - más tűnt fel
Ne a mélybe nézz, ne is az égre
Végre egyszer a szemeimbe
Ne kérdezz, ne is szólj
Búcsúzz,s menj - hátra se fordulj
Visszanézve - tiszta minden
Filtárul, mit függöny takart
Ócska színpad, elöl, s mögötte
Nem óv már, nem tagad
Visszatért hát, újra itt van
Az üresség - átjár, magába zár
Ha volt is lelkem, elfelejtem
Kéz kézzel szórom a magány magvát
Más fájdalma, mit se számít
Megég az, ki a tűzzel játszik
És a csíra szárba szökken
Ím sorsom kertje - e csillogó, rideg világ...
