"Félelmek és fájdalmak... Emberi érzések... Nem szeretett, kerülendő emberi érzések. A legtöbb emberben, ha nem mindannyiunkban ott élnek ezek az érzelmek, de mára már annyira megszoktuk öket, hogy észre sem vesszük, s csak idönként kikacsintva alóluk ébredünk rá, hogy nélkülük is képesek vagyunk élni... Azt hisszük olyankor a boldogság órái jutottak nekünk, s újra oda vágyakozunk, pedig akár fel is ismerhetnénk, hogy egyetlen dolog volt csak más... Azokra a percekre, pillanatokra kiszorult a szivünkből a félelem és a fájdalom, s velük együtt magunk mögött hagytuk minden GONDunkat és problémánkat... Nem szeretjük ezeket az érzéseket és ezért megszabadulni igyekszünk tőlünk, de mivel hatékonyabb eszközt nem ismerünk, akarva-akaratlanul is elfojtjuk öket, s mintegy megörizve magunkban cipeljük tovább a bodult bágyadtságot, a kedvtelenséget érezve, de most már nem is tudjuk , nem is értjük az okát... Haladunk előre, s már fel sem tünik, hogy a sok elfojtott érzelem mintegy vasmacskaként köt minket ahhoz a múlthoz, amikor is megszülettek, s amikor megélni nem voltunk épesek, távozni nem hagytuk öket, hanem korlátokon és kontrollokon kerszetül megunkba zártuk, s ezzel együtt alájuk temettünk a bennünk élő vidámságot, örömöt és szeretetet is... S igy probálunk előre haladni, vergődve, küzve, harcolva minden és mindenki ellen akit okolni probálunk minden fájdalmunkért és problémánkért... odaláncoltuk magunkat a saját múltunkhoz, érzelmi elfojtásaink pedig lakatként örzik a láncot, s szabadulni nem hagyják a lelket... Nem tudunk felejteni, megbocsátani és megérteni... S nem csak másoknak, de még magunknak sem, hisz ha magunknak meg tudnánk bocsátani minden múltbeli oktondiságunkért, s szembe nézni mindazon érzelmeinkkel amik immáron a szivünkben élnek a szeretet helyett, felett, felszinünkhöz közelebb ; hiszen ekkor öszintén be kellene vallanunk magunknak, hgoy mi éppen annyira felelősek vagyunk saját mostani sorsunkért, mint amennyire gondoltuk ezt korábban másokról... S valahol itt kezdödik meg a FELOLDOZÁS folyamata, amikor már nem menekülünk érzéseink elől, hanem bátran szembefordulunk velük és elfogadjuk öket, a szeretet megértésével és felismerjük, hogy már nincs rájuk szükségünk, s ma már más is van eszköz tárunkban, nem csak az elfojtás... Ne féljünk, félni..."
