Mondd újra Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal, s kizöldül a mag. Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak sötétben zeng el, és kétség borong nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres s az ég túl sok csillaggal ékszeres? mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj; de ne feledd, hogy némán is szeress...
Elizabeth Barrett-Browning
