Ellen Nitt: Ha ismerlek gyerekkoromban Ha ismerlek gyerekkoromban, biztosan neked ajandékozom sárga kis hólapátomat, piros homoklapátomat, s a csillagokkal telefestett kék vödrömet, minden pitypangtól aranypöttyös rétet, a jatszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit, a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket és a leghosszabb csúszdát, amit csak ismerek. A hordókat csorgó ereszek alján, feketén csillogó vizükkel, feketen csilladozó, mély vizükkel, a víz alatt lakó meséket is, a víz meséit égről, fákról, felhővonulásról, (a méIyben úsznak, mégis szédítő magasan!) s arról a furcsa sajdulásról, amely lehajló tarkómat súrolta, mint egy madár, vagy lélek, vagy golyó. És azt hiszem, a sárga mackót, a szegény, kopott orrú sárga mackót, minden titkával együtt - neked ajándékoztam volna azt is, utána sírdogaltam volna, magam sem értve: a veszteségtől-e, vagy örömömben.
