„Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillag- milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.” (Saint-Exupéry: A kis herceg) Egy példány van csupán a csillagmilliókon belőle is, aki az én egyetlenem, tüskéit önmaguk próbájától megóvom, hogy sose tudja meg, mennyire védtelen, tépné csokorkötő, legelné báva bárány s tiporná tigris is, de ő nem sejti ezt, tüskéi – úgy hiszi – túltesznek harci lándzsán s hogy sebzetten fut el, kibe tövist ereszt. Így jó. A ráleső veszélyeket kivédem és holtig meghagyom önáltató hitében, hogy bármilyen csapást elhárít nélkülem. Mikor szúrása ér, szisszenek, mintha fájna, serkedő véremet ejtem sziromzatára, hogy boldog bíbora még lobbanóbb legyen.
