Két világ van: az, amelyikrôl álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik. Minden bölcsesség ugyanabból az ismeretlen forrásból származik, amit általában Istennek nevezünk. A boldogság és az öröm köre mindig körülöleli azt, aki kapcsolatban áll a Szeretet Energiájával. Aki nem tartja tiszteletben a hangot, és korábban vagy késôbben érkezik a kelleténél, soha nem éri el azt, amit akar. Az embernek mindennap lehetôsége nyílik rá, hogy az élet minden területén eldöntse, melyik a legjobb lépés. Tisztelni kell a misztériumot, ahogy Einstein mondta, Isten nem dobálózik csak úgy az adatokkal, minden mindennel összefügg és mindennek van értelme. Az életünk egy része azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzeltünk magunknak. Amikor az emberek elhatározzák, hogy szembenéznek egy problémával, olyankor valójában rádöbbennek, hogy sokkal többre képesek, mint hitték. Amióta csak elindultam azon az úton, amit a magaménak tartok, folyton arra törekszem, hogy fejet hajtsak az Isteni energia elôtt, hogy kapcsolatba lépjek vele nap mint nap, hogy rábízzam magam a jelekre, hogy a cselekedeteimbôl tanuljak. Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tôlem, akkor a rabszolgájukká válok. Ha egy férfi és egy nô képes életre kelteni a Szeretetet, azzal ôk ketten nemcsak maguknak, hanem az egész világnak jót tesznek. Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk elôtt, csak figyelmesen és alázatosan körül kell néznünk, hogy meglássuk, mit akar tôlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés, amit a következô pillanatban tehetünk. Mindig észre kellene venni, amikor egy idôszak a végéhez ér. Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet. Minden nap magában hordoz mágikus pillanatokat, az élet csodáit, melyek felfedezésre várnak.
