Téli szonett Hát, mondja, kedves, mért olyan fehér? Kövér szeplőit hol hullatta el? Hisz prüszköl is! Ez, kérem, csúnya jel. Magácskának megárthatott a tél. A dér bár összecsípte orrhegyét (hófödte csúcsot így az alkonyat), jót tenne most egy kis pohár konyak, pótolni bent piros nyarak hevét. Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy, az ember elfehérül, színehagy, belakja bensejét a morc hideg. E kókadás de oktalan! De gyors! Mennyivel szebb a lomha medvesors! A málnát szundikálva várni meg. (Varró Dani)
2005.12.26. 09:18 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr166141540
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.