Mikor ünnepet ül lelkedben az öröm, vagy fájdalom, lehet gyászünnep is - akit nagyon szeretsz, akkor hozzá mehetsz, Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon! Akit szeretsz, annak egész lelket áldozz, jaj csak vele gyakran ne találkozz! Akit nagyon szeretsz : ne kívánd a házikódba társul, örvendj, ha lelked vadvirágos, messze síkján néha hozzád társul. Örvendj, mikor járhatsz bársony-puha karján erdők muzsikáló, suttogó avarján , vagy ha hegytetőkön, meredélyek felett vigyázva, szelíd kézzel átvezet. Akit nagyon szeretsz: völgyben ne lakozzál hegyen találkozzál, ott társalogj Vele, társalgásod imádkozás legyen, fénnyel, árnnyal, végtelennel tele... Akit nagyon szeretsz, soha meg ne csókold, ne öleld meg, áhítattal csak a kezét fogd meg. Akit nagyon szeretsz: közted s közte, mint egy tündérfátyol lebegjen a távol... Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol, s hogy balgán letépjed, őrizzen az Isten téged! Ami el nem kophat forró közelségbe hosszú megszokásba, akárminek hívják: annak az érzésnek örök a zománca.
2005.12.20. 11:31 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr876141559
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.