Szép Kedvesem, Ha elnézel a távolba, a hóban mindent meglátsz, ami fontos és szükséges, mert abban minden egyesül és minden visszatükröződik. Tisztán, mint a hó, mert belőle származik és Hozzád talál. Ha egy csepp leesik az égből, útközben hópehellyé válik és kedves arcodon hűs sugárrá olvad, az én voltam puhán, tisztán és fehéren, mint a szentek és az angyalok, akik csak jót tudnak tenni, akik tudnak szépen énekelni, hogy aki hallja, boldog legyen. Az én énekem a sorok, amelyek Neked üzennek az érzések, melyeknek nem szükséges távolság, hogy Hozzád eljussanak, a csók, melyet én adok Neked, ha szép kezed homlokodhoz érinted. A hó én vagyok és Te vagy a hó mi vagyunk az esőcsepp mi vagyunk a sarjadó fűszál mi vagyunk az édes gyümölcs mi vagyunk az avar mi vagyunk a világ mi vagyunk egymásnak magunknak nekünk értünk általunk örökké... szép hó, kedves hó melegbarna szemű tó piros arcok, pajkos mosoly Szép Kedvesem, ne légy komoly szép hó, kedves hó az élet játék s játszani jó játsszunk hát, amíg lehet ne számoljuk a perceket szép hó, kedves hó... szép hó, kedves hó... szép hó, kedves hó... [őry istván]
