Az érme két oldala „Ahol előny van, hátrány is van.” (Japán közmondás) A hatalmas harcok idején egy Japán hadvezér egyszer elhatározta, hogy maroknyi létszámra olvadt seregével döntő csapást mér az ellenségeire. Hitt abban, hogy győzni tudnak, de az embereinek lelkén ott szunnyadt a kételkedés rontó szelleme. Nem törődve zúgolódó seregével útnak indult, ám a hangulat olyan mértékben fokozódott lázongóvá a havas hágókon és jeges folyókon való átkelés során, hogy fáradt embereit egy közeli szentélyhez vezette, hogy ott megpihenhessenek. Akkor a hatalmas hadvezér kiállt a tömeg elé, és egy parányi érmét húzott elő az övére csatolt kicsiny erszényből. „Most az égbe dobom ezt a pénzt” mondta „Ha azon oldal néz majd az ég felé, melyen uratok képe látható, úgy abban az esetben biztosak lehettek benne, hogy győztesen térhettek haza az ütközetből. Amennyiben azonban a másik felére hullik az érme, és uratok a föld felé néz… nos, úgy mindannyian itt pusztulunk. Az istenek legyenek a tanúink! És most fedje fel akaratát a sors mielőttünk!” Az érme a levegőbe repült, majd amikor földet ért, mindenki megállapította, hogy uruk képe került felülre. A katonák fellelkesülten vonultak tovább a szentélytől a rövid pihenő után. Azt mondják, a leghatalmasabb csata volt, melyet a szigetek valaha láttak – és a kis sereg végül legyőzte a hatalmas ellenséget; jóformán alig estek el. Az egyik magas rangú tiszt rögtön a harc befejeztével kifejezte gratulációját a tábornoknak. „Ezek a bolond kutyák nem tudták, kivel húznak ujjat. Senki sem változtathatja meg a sors akaratát!” A hadvezér azonban csak mosolygott a fiatal tiszt szavain, miközben visszacsúsztatta az érmét a többi közé. Az egész csata alatt a markában szorongatta. Mert a császár volt rajta; az érme mindkét oldalán. -A legkiválóbb ló nem ér semmit értő lovas nélkül. A legkitűnőbb csónak egy helyben áll evezők nélkül. A legkiválóbb ember sem ér semmit, ha nem látja a sorsát, s legkiválóbb az, ki tesz is érte – mondta Naga mester.
