Add vissza perceim, amiket másra vesztegettem, add vissza érintéseim, amik másokat óvtak. Aztán add vissza ifjúságom, és vele a hitet, hogy hinni nem lehet semmiben. És amikor egyedül vagyok, add vissza magad. S olvass mesét, azon a hangon, amit tőled még sosem hallottam. Majd a gombok tudják, merre kell gurulni s ne nyúlj utánuk, hagyd őket világgá menni. Add vissza, új neved, add, hogy érezhesselek; kövess a magányba, árnyékokba surrant árnyékok aulájába, és hívd, hívd nekem vissza magad, a múltból törd össze sajátos álmaimat.