HTML

a ♥ kõ ♥ ragyogása

Friss topikok

  • Dédike: Szia! Végre megtaláltalak! Régóta nem tudok rólad semmit, Sok puszi neked így ünnepek közt. A fec... (2014.12.29. 16:51) két adomány
  • csillagvíz: Szia! Te is itt vagy??:) De jó, csak azt nem tudom hol lehet itt ismerősöket keresni, főleg régi ... (2014.08.28. 18:48) egyedül
  • evimami: Most jöttem Győrből. Jó érzés volt, hogy egy hétig szükség volt rám Robi mellett. (2012.01.20. 20:27)
  • mindenamikell: Boldog Karácsonyt Kívánok! (2011.12.25. 16:43) karácsony
  • csillagvíz: Öllellek titeket:) (2011.12.24. 20:31) ha...

2005.11.04. 19:07 alfroyul

A háláról A jóllakott száj hamar megfeledkezik a jótevőről. (Japán közmondás) Egy nap egy gazdag kereskedő érkezett a kolostorba, és szállást kért a szerzetesektől, mondván megfáradt a hosszú úton, és természetesen nem lenne hálátlan, ha néhány napot náluk tölthetne. A szerzetesek Nagához vezették, aki természetesen beleegyezett, de fizetséget nem fogadott el cserébe. Első este a kereskedő a csodálatosan kialakított kertben sétálgatott. Csodálta a nyugalmat, a szépséget és a harmóniát, ami sugárzott minden egyes kőből és fából. A kicsiny tó partján eltűnődve állt, amikor Naga mester a vállára tette a kezét. -Nagyon eltűnődött ennél a tónál. -Valóban. Tudja, Naga, a fiatalságom jutott eszembe. Hatalmas adósságot halmoztam fel, és menekülnöm kellett a hazámból, mégpedig a tengeren át. Tudtam, hogy csak így tűnhetek el üldözőim szeme elől. A kapitány, akit megbíztam, sikerrel kimenekített, pedig igencsak a nyomomban jártak üldözőim. Évekkel később dúsgazdagon visszatérhettem, és nem voltam hálátlan: bőségesen megjutalmaztam azt a szerencsés kurafit. Tudtam, hogy a segítsége nélkül nem vittem volna semmire. Naga mester percekig nézte a tavat szótlanul, majd végül a kereskedőre emelte tekintetét, és így szólt: -Fogd a kincses ládáidat, menj ki annak a tengernek a partjára, szállj hajóra, és borítsd az egészet a hatalmas víz láthatatlan fenekére! Mert a tengernek éppúgy tartozol, amiért átengedett téged birodalmán. Azzal magára hagyta a kereskedőt, aki másnap elhagyta a kolostort. Mert hálásnak lenni annyi, mint megsimogatni valakit, aki korábban megsimogatott minket. De vajon elégszer vagyunk e hálásak életünk során? Lehet e számmal mérni, lehet-e mérlegre tenni ennek mennyiségét? Ha kinyitod a szemed, és süt a nap, adj hálát az égnek, amiért újabb szép nappal ajándékozott meg téged! Ha egy jóízűt lakomáztál, becsüld meg érte a természetet, mert az erdő és a folyók adták neked ezt a sok csodálatos dolgot! Ha találkozol egy régi baráttal, csókold meg a kezét, mert általa lettél az, aki ma vagy! Megtesszük mindezt nap mint nap? Hálásak vagyunk minden egyes napért, amit az élet adott nekünk? Hálásak vagyunk testünknek, amely egészséget adott nekünk? Hálásak vagyunk elménknek, amely bölcsességet adott nekünk? Hálásak vagyunk lelkünknek, amely tisztaságot adott nekünk? Néha magam is eltöprengek a válaszokon

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr816141695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása