HTML

a ♥ kõ ♥ ragyogása

Friss topikok

  • Dédike: Szia! Végre megtaláltalak! Régóta nem tudok rólad semmit, Sok puszi neked így ünnepek közt. A fec... (2014.12.29. 16:51) két adomány
  • csillagvíz: Szia! Te is itt vagy??:) De jó, csak azt nem tudom hol lehet itt ismerősöket keresni, főleg régi ... (2014.08.28. 18:48) egyedül
  • evimami: Most jöttem Győrből. Jó érzés volt, hogy egy hétig szükség volt rám Robi mellett. (2012.01.20. 20:27)
  • mindenamikell: Boldog Karácsonyt Kívánok! (2011.12.25. 16:43) karácsony
  • csillagvíz: Öllellek titeket:) (2011.12.24. 20:31) ha...

álarcok mögött

2012.12.16. 19:34 alfroyul



Nézem a rohanó várost.
A műanyag nőket, akiket újságok öltöztetnek.
A vagány pasikat, akiket hárombetűs márkanevek irányítanak.
Álarcok mögé bújva, festett vigyorral a képükön gyűrik a métereket.
Sokuk okostelefonon lóg, s észre sem veszik, hogy mellettük ül, akivel épp sms-eznek. S mikor találkoznak, olcsó játékokkal kábítják egymást, ahelyett, hogy őszinteséggel hidakat építenének a másikhoz.
A média boldogságot ígért nekik, azt mondta, ha felveszik az álarcot, minden rendben lesz.
De nem ez történt. Hogy miért?
Mert bármibe is csomagolod magad, csak az határoz meg, aki a szívedben vagy.
S ha megkeményíted magad, mondván, nem okozhat neked senki fájdalmat, olyan útra lépsz, amelyen boldoggá sem tehetnek.
Meg kellene hát tanulnunk újra szívvel látni egymást.
Újra szeretni, menni, élni.
Lefordulok a sarkon, és egy idős nőt látok.
Hátát megtörte az élet.
Apró kezét gyűrögeti, mint valami papírgalacsint.
Rám néz, mosolyogni kezd.
Viszonzom. Veszek tőle a kis virágcsokraiból.
Amikor több pénzt akarok adni neki, megrázza a fejét, és megsimogatja a kezem.
Nem szólunk. Nem kell.
Mert rám néz, és szemében ott ragyog az élet, mit egész nap kerestem.
S akkor megértem, nem veszett el a szépség, mellyel születünk.
Talán csak nem vesszük észre.
Az élet gyönyörű erdejében terjed a beton,
s a butaság, mint a gaz, de míg dobban a szívünk,
s míg meglátjuk egymást a rohanásban,
addig van remény.
Perceink lassan elhalványodnak az időben,
mint a Hold viaszos fénye a felhőkben.
Úgy kellene hát élnünk, hogy majd azt mondják rólunk,
méltók voltak embernek lenni, mert törődtek egymással.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolkodó

A bejegyzés trackback címe:

https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr706136085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.