Régen nem írtam.
Épp csak benéztem a barátaimhoz ,hogy lássam jól vannak.
Annyi minden történt,sokat utaztunk,vagy valamivel elfoglaltam magam,így ez a blog valahogy elmaradt.
Már amúgy sem az igazi.
Csalódtam emberekben,olyanban is,akit barátomnak hittem.És megdöbbentett az a gonoszság,és a rosszindulat ,ami a blogolon mindent tönkretesz.
Eltátom a szám és csak nézek,mi minden szépen és jól hangzó dolgokat hordanak itt össze egyesek,akiknek ha visszaolvasunk a blogjában,pontosan a leírtak ellenkezőjét találjuk.
Ezt ők is tudják,pontosan tudják,mégis,nap mint nap előadják magukat.
Szánalmas.
Bár nem szorulnak szánalomra,hisz őket ez tartja életben,ez az itt megélt boldogság,és nincs mögötte más.
Nincs valódi életük.
Miattuk mentek el innen már oly sokan.
Azok,akikkel együtt indultunk a blogolon.
Már csak egy-két barátom kedvéért jövök, és nem írok itt semmi fontosat.
A naplómat máshol vezetem, ahol béke van és nyugalom.
Sajnálom,hogy a blogol ennyire tönkrement, hogy azok,akik megvédhették volna,nem tettek érte semmit.
Az idő pedig szalad, csendben múlik a nyár.
Már hűvösek az éjszakák és a hajnalok.
És közelednek a hullócsillagos éjszakák,amikor minden titkunkat megosztjuk az univerzummal.
Legalábbis így hisszük.
De jó ezt hinni.