...és esik a hó.

Aprószemű porhó,hordja a szél.

Fagy van a szivem körül is.

Nem tudok napirendre térni a tegnap megtudott dolgok miatt.

Az agyammal tudom,hogy nem lehet lelkiismeretfurdalásom,mert mindent megtettem, elmondtam, magyaráztam ennek a súlyos beteg nőnek.

Ő úgy élte meg,hogy el akarom venni tőle a reményt,a hitet a gyógyulásban.

A családja is ebben erősítette.

Éppen hogy erőt öntöttem bele,és hitet adtam neki valami másban,

ami már bevált,ami használt eddig is.

Olyan dolgokkal,amiknek van alapja.

De jöttek a mindenféle eü képzettség nélküli emberek,és néhány forint haszon érdekében megmagyarázták neki azt,hogy az eddigi kezelés árt.

És ő nem látta,nem akarta látni,hogy attól a betegségéhez képest jó állapotban volt.Volt ereje,nem szenvedett,nem voltak fájdalmai...de tudta,hogy nem egészséges.

Mégis abbahagyta a kezelést,amit már lassan két éve kapott, mindent elhagyott,és szedni kezdte a csodaszert.

Három hónap alatt leépült.

A folyamat megfordíthatatlanná vált.

Akkor kétségbe esett ő is és a család is.

De már késő lett.

És az,aki eladta neki a gyógyulást hozó reményt,most nyugodtan alszik néhány forinttal a zsebében.Hát szép álmokat!

Az életnek vannak törvényei,amik elkerülhetetlenek.

Isten malmai lassan őrölnek,de őrölnek...