HTML

a ♥ kõ ♥ ragyogása

Friss topikok

  • Dédike: Szia! Végre megtaláltalak! Régóta nem tudok rólad semmit, Sok puszi neked így ünnepek közt. A fec... (2014.12.29. 16:51) két adomány
  • csillagvíz: Szia! Te is itt vagy??:) De jó, csak azt nem tudom hol lehet itt ismerősöket keresni, főleg régi ... (2014.08.28. 18:48) egyedül
  • evimami: Most jöttem Győrből. Jó érzés volt, hogy egy hétig szükség volt rám Robi mellett. (2012.01.20. 20:27)
  • mindenamikell: Boldog Karácsonyt Kívánok! (2011.12.25. 16:43) karácsony
  • csillagvíz: Öllellek titeket:) (2011.12.24. 20:31) ha...

félünk szeretni

2010.01.27. 01:23 alfroyul


Sokszor azért nem merünk szeretni, mert félünk, hogy a másik nem viszonozza az érzéseinket.
És sokszor kimondani vagy kimutatni sem merjük azt, amit érzünk, mert félünk, hogy ezzel kiszolgáltatjuk, megalázzuk magunkat, hogy elveszítjük büszkeségünket.
Sok ember félti a büszkeségét, mert azt hiszi, hogy erény, pedig valójában az egyik legnagyobb akadály a szeretet útján.
A büszke ember nem tud igazán szeretni.
Mert igazán szeretni csak alázattal lehet.
Van egy film, és benne egy jelenet:

A lány evez a csónakban, a fiú áll a parton.
A lány nem fordul vissza, és nem mozdul a fiú sem, csak néz a lány után.
És közben a csónak egyre távolodik, és a lány és a fiú egyre messzebb kerülnek egymástól.
És a lány nem néz vissza, és a fiú nem indul a lány után.

Aztán évek múlva újra találkoznak.
És akkor elmondják egymásnak, hogyan is élték meg azt az elválást a tónál.
A fiú azt mondta: "Utánad akartam szaladni... Néztem utánad, és arra gondoltam, hogy ha visszanéznél, akkor utánad szaladnék.
Csak arra vártam, hogy visszanézzél..."
A lány azt mondta: "Szerettem volna hátrafordulni...
Arra gondoltam, hogy ha meghallom a parton lépéseid hangját, hátrafordulok.
Egy kis zajra vártam csak, a lépéseid hangjára..." így van a büszkeséggel.

Az embernek néha döntenie kell: a büszkeség fontosabb-e számára vagy a szerelem.

Epilógus:
A szív dolgaiban jobb, ha az ember elsősorban a szívére hallgat.
Nem azért, mert ezzel elkerüli a fájdalmat, hanem mert elkerüli a keserűséget.
Nem fogja érezni a "ha most elölről kezdhetném" keserűségét, csak azt a fájdalmat, amit mindenki érez, amikor egy szép dolog elmúlik, vagy amikor valakitől, akit szeretünk, búcsúzni kell.
De tudja, hogy a búcsúzás nem rajta múlott.
Az ilyen búcsúzás könnyes, de a lelkünk mélyén békés.
Sírunk, de nem zokogunk, mert nem mardos az elszalasztott lehetőségek bűntudata.
Zeffirelli "Végtelen szerelem" c. filmjében hangzott el:
"Mindig azt gyászoljuk, ami mellett elmentünk, és nem érintettük meg"
És mivel mindig a szívünkkel gyászolunk, ezért a szív dolgaiban -és igazából csak azok az igazán fontos dolgok- a szívünkre kell hallgatnunk.
Félretenni büszkeséget, okoskodást, észérveket, mindent.
Mert amit az ész elront, azt a szív gyászolja meg....

De visszahozni nem tudja soha....

Szólj hozzá!

Címkék: gondolkodó

A bejegyzés trackback címe:

https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr236136433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.