Csalódtam.
Vagy tán nem is annyira.
Az emberek olyanok,amilyenek,
Mindig beleesek abba a hibába,hogy csak a jót feltételezem másokról.
Pedig ilyen nincs, a fehér mellett mindig ott a fekete is.
Az egyik sunyi, a másik befolyásolható.
Csak magukkal törődnek,és nem érdekli őket,ami körülöttük történik,éppen miattuk.
Ez van.
Egy időre elfogyott a bizalmam és a türelmem mások iránt.
Sajnálom.
Leginkább azonban ők sajnálhatják,amikor lelkükben szembesülnek azzal,amit tettek...
de ez már maradjon az ő gondjuk.
