Sosem tudhatjuk,mit ad az élet,és hogyan.

Nekem ezt adta.

Az ernyőt,ami védhetett volna,korán kitépte a kezemből az őszi szél.

Apámat nem hibáztatom a történtekért.

Gyerekként valahogy elszenvedtem a nappalokat,a gondolataim pedig éjszaka az enyémek maradtak.

Csak nagyon egyedül voltam.

Felnőttként már látom a hibákat, az ő félelmeit is.

Nem hibáztathatom semmiért.

Egyetlen gyerek sem törhet pálcát a szülője felett,legyen az bármilyen is.

A gyereknek nincs joga hozzá,hogy ítélkezzen.

Nagyot hibázik,aki ezt nem tudja,vagy csak későn döbben rá az élet lényegére.

Én sem haragszom az apámra,csak sajnálom őt, mert szenved.

A múlt miatt szenved,és képtelen feloldódni a jelenben.

Képtelen szeretet adni és kapni.

Ezért nagyon nehéz neki,csak sajnálni tudom,mert a segítséget nem fogadja el.