Tegnap volt az egyik lányom névnapja.
Ma az enyém.
Régen nagyon vártam ezt a napot, jó volt együtt ünnepelni.
Ma már másként van.
Messze él, távol.
Nincsenek közös ünnepeink.
Néha nehéz elfogadni a gyerekeink tetteit,de ez az ő döntése volt.
Így akarta, és most így van.
Elfogadom, mert egyebet nem tehetek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
