már annyit de annyit küzdöttem,belefáradtam
azt hiszem,jó harcos vagyok
sok évvel ezelőtt a mesterem azt mondta,ahhoz,hogy jó gyógyító legyek,meg kell ismernem ugyanannak az energiának a másik oldalát is,meg kell tanulnom,hogyan kell ,hogyan lehet vele ölni...mert csak így értem meg igazán a gyógyítás lényegét,így tudom kivédeni a támadásokat,ha ismerem a logikájukat,erejüket...ezért sok évvel ezelőtt wintsungoztam, ami egy önvédelmi sport...ha sport...
megtanultam,hogyan kell az ellenfél támadó erejét és mozdulatát felhasználni úgy,hogy az ellene forduljon, az ő saját mozdulatát ellene fordítani...ez benne e gyönyörű...szín tiszta koncentráció és energia...
megtanultam,hogyan védjem magam,és hogy a legfontosabb,hogy a szivet ne érje ütés...
de mi van akkor,ha az ellenfél sunyi,és nem tartja be a játékszabályokat?
így nem lehet küzdeni...pedig szeretnék
mostanában egyre több és nagyobb ütést kapok a szivemre a láthatatlan és kiszámíthatatlan ellenféltől
szeretlek és védenélek,de belefáradtam,és már alig van erőm ahhoz,hogy életben tartsam benned az élniakarást és a pozitív hozzáállást...
pedig ha ezt megérzed,feladod...
összeszedem magam,mert érted muszáj...
nem tudlak elengedni,még nem!!!!
de a leukémia nem kispályás ellenfél...
