HTML

a ♥ kõ ♥ ragyogása

Friss topikok

  • Dédike: Szia! Végre megtaláltalak! Régóta nem tudok rólad semmit, Sok puszi neked így ünnepek közt. A fec... (2014.12.29. 16:51) két adomány
  • csillagvíz: Szia! Te is itt vagy??:) De jó, csak azt nem tudom hol lehet itt ismerősöket keresni, főleg régi ... (2014.08.28. 18:48) egyedül
  • evimami: Most jöttem Győrből. Jó érzés volt, hogy egy hétig szükség volt rám Robi mellett. (2012.01.20. 20:27)
  • mindenamikell: Boldog Karácsonyt Kívánok! (2011.12.25. 16:43) karácsony
  • csillagvíz: Öllellek titeket:) (2011.12.24. 20:31) ha...

Hany Istók

2008.07.27. 16:10 alfroyul

1749márciusában a kapuvári halászok a Fertő-tó egyik mocsaras részén egy 8-10 év körüli fiút fogtak el. Bevitték a városba és megkereszteltették, a kapuvári 1749-es anyakönyvben a keresztelőről latin nyelvű bejegyzés készült, fordítása:

„Március 17-én feltételesen megkereszteltetett egy talált eszelős fiú, István, körülbelül 8 éves. Keresztszülői Hochsinger Mihály és Meznerné Anna Mária.”

A „feltételesen” kifejezés a keresztelésnél akkor volt használatos, amikor valamely anya torzszülött gyermeket hozott a világra, s nem lehetett a kor tudományának segítségével megállapítani, hogy valóban emberről van-e szó (a 18. század tudománya elképzelhetőnek tartotta, hogy ember állatnak, szörnynek, stb. adjon életet). A formula ilyenkor így szólt: „Si homo es”, azaz: Amennyiben ember vagy.

A fiút ezután az eszterházyak kastélyába vitték, s Rosenstingl Pál várnagy gondjaira bízták. A várnagy fennmaradt feljegyzéseiből vannak adataink további sorsáról:

Beszélni nem tudott, nem is lehetett megtanítani, csupán állati hangokat adott ki magából. Füvet, nyers halat és békát evett, úgy úszott a vízben mint egy hal, s ujjai közt úszóhártyák voltak. Megpróbálták taníttatni, de sikertelenül, ezért vízhordást és pecsenyeforgatást bíztak rá. A hajdúk durván kegyetlenül bántak vele, többször megszökött, ilyenkor kutyás csapatok hozták vissza. A kastélyban a hagyomány szerint egyetlen védelmezője volt, a várnagy Juliska nevű leánya, aki sokszor megvédte. Juliska 1751 körül férjhez ment, Hany Istók kedveskedni akart pártfogójának, s egy tál békát öntött a lakodalmas asztalra. Ekkor ismét megverték, s másnap megszökött. Ezúttal nem tudták elfogni. Évekkel később halászok ismét látták a mocsárban, de víz alá bukott, s többé nem mutatkozott.

Hany Istók története több írót is megihletett. A Vasárnapi Újság 1855 . évi 9. számában egy tanulmányt jelentetett meg Zerpák Antal. kapuvári plébános „Hany Istók története” címmel. A Hazánk és Külföld 1806 . évi 28. számában Magassy László írt róla „Hany István, egy ritka nevezetességű tünemény hazánkban” címen.

Alakját Jókai Mór is életre keltette „Névtelen vár” című regényében.

mi is kerestük Istókot, a múltjából mit hagyhatott itt nekünk...

a lápot, a mocsár szagát, a mocsári páfrányok zöldjét, a göcsörtös, görbe törzsű füzeket...

milyen úttalan utakon közlekedhetett, hogyan hogy nem nyelte el az ingovány, nem ölte meg vadkan, nem marta meg vipera...

és a nád susog...a szél néha emberi sóhajt hoz felénk...

Szólj hozzá!

Címkék: mesélő

A bejegyzés trackback címe:

https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr1006136963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.