tegnap megvolt a bemutató,nekem nagyon tetszett
kétféle vélemény van,vagy nagyon tetszik,vagy egyátalán nem
azt hiszem,hogy annak a nézőnek,aki egy kicsit is utána nézett Gaudinak,nem az épületeknek,hanem magának a személyiségnek- annak tetszik...
aki nem tud semmit az emberről,az semmit nem is érthet belőle
sokat beszélgettem Gustavoval ,aki elmondta ,hogy Gaudí mozgáskorlátozott volt, az őt megszemélyesítő két táncost, Pátkai Balázst és William Fomint a darab jelentős részében egy pódiumon tartja
onnan csak akkor lép le, amikor álmodott szerelme, Josefa alakja megjelenik
az első részben a magányos, a megfigyelő embert mutatja be a balett, a második részben pedig a szenvedélyes alkotót, aki magányosságából adódóan fokozatosan a vallás felé fordul
így az első felvonás kissé nehéz, a zene, a fény- és szín-nélküliség, a mozdulat mind a bezártságot tükrözik
nagyon érdekes a videótechnika,azt hiszem,ilyet még nem látott a magyar közönség,frenetikus hatású...
a második rész aztán kárpótol mindenért...megjelennek a fények,a színek...a szerelem...
gyönyörű
tényleg az,nem csak az elfogódottság mondatja ezt velem
Luis Crespo díszletei felidézik Gaudí leghíresebb alkotásait, az első rész a Güell park és a Casa Mila környezetében játszódik, végül a monumentális Sagrada Familia székesegyház körvonalai is megjelennek
hááát...ha valaki tudja,mennyi munka van ebben az előadásban,az én vagyok
nagyon nehéz volt,rengeteg erőfeszítés van benne,mind testileg,mind a lélekből és a szellemből
de! megérte...
ps.: más
nyári napforduló