Gyorsan szállt a hétvége,és nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.
A szombati vizsga könnyen ment,de nem volt jó pestre utazni a melegben.
Régebben sosem kellett kétszer mondani nekem,hogy utazzak bárhova,imádtam menni,utazgatni. Most úgy érzem,elfáradtam .
Azt hiszem,az ég sosem lehet igazán felhőtlen.
Szombaton este jött egy hidegzuhany,a családunkban történt szomorú esemény jól fejbe kólintott,és rátelepedett még a mai napra is,ami egyébként rengeteg munkával telt.
A tegnap esti hatalmas vihar kicsit segített levezetni a feszütségeket,és viszonylagos nyugalom következett be. Én pedig beláttam,hogy nem lehet mindig,mindenki helyett megoldani olyan problémákat,amik az ő saját gondjuk.
De ha szeretek valakit,akkor olyan nehéz pusztán csendes szemlélőként nézni a vergődését.
