ez az a hely,ahol az ember lelke mosolyog
közel az olasz határhoz
itt keveredik az osztrák, az olasz és a szlovén kultúra
és szakácstudomány
köd,sziklák,magas csúcsok és sok helyen hó
az első két napot Wildalpenben töltöttük
a társaság kajakos bajnokok társulata,akiknek mi sem természetesebb,mint a raftingolás
hááát...tudni kell rólam,hogy 6 évvel ezelőtt halálfélelmem volt a vízben,de végre rengeteg meditációval sikerült legyőznöm,és elültetni az agyamban,hogy a barátom a víz...aztán szépen magamtól megtanultam úszni,és már nem félek,a sors pedig úgy hozta,hogy bekerültem ebbe a társaságba...
azt a világért sem mondtam volna,hogy na én aztán be nem megyek a 2-3 fokos Salzába
mentem...három éve először...
igaz,majd betojtam,de mentem,muszáj volt,le kellett győznöm a félelmet,ez egyfajta terápia volt de működött...
most megint átsuhant rajtam a gondolat,hogy ezt aztán már nem kéne,de csak suhanás maradt...
a folyó gyors,nagy sodrású,hideg,a levegő hideg...na és a raftingruha...az felér egy istencsapással...dideregve,vigyorogva felhúztuk a nedves öltözéket,majd megmártózás a Salzában,olyan 50 méteren úsztatva a ruhát,hogy jólmegteljen a 2 fokos vízzel...aztán ezt a test felmelegíti,aztán már nem fázunk benne,csak amikor levesszük...
nos...a földig érő felhők,és a csúcsok mellett ez hatalmas élmény volt
hogy jövőre elmegyek-e?
épp egy évig gondolkozhatok rajta
