sikerült hazabírkóznunk egy 3,80 méteres luccot...jó nehéz volt,de isteni illata van...gyönyörű formája,dús és erős...
kár ezekért a gyönyörű fákért,de ezeket már kivágták,ha senki nem veszi meg,csak feldarabolják,elviszik a virágkötők koszorúba...
a karácsonyhoz pedig hozzátartozik a fa ,az illatával,fényeivel és a tűlevelek potyogásával...
és hozzátartozik minden más is,ahogyan az őseink ünnepeltek,azt hordozzuk magunkban,azt adjuk tovább a gyerekeinknek úgy,hogy mindannyian valamit még hozzáadunk magunkból...egy új színt,egy új étel illatát...amitől a miénk lesz az ünnep...és még sok-sok év elmúltával is felidéződik bennünk ,és boldogok leszünk tőle...
ez az,amit átadhatunk a gyerekeinknek,hogy ők őrízzék tovább ezt a kincset...
nekem mindíg fáj a karácsony,szenvedek,ahogyan közelít,mégis erőt is ad egyben az,hogy tudom azt,hogy ami volt,elmúlt,megváltoztathatatlan...de ami van,és lesz,az másnak örömöt és szeretetet adhat,ezért összeszedem magam ...
6 órakor meggyújtjuk a harmadik gyertyát...
legyen szép esténk!
