nehézre és fájóra sikerült az este...
az emlékezés túl jól sikerült,megint előjött az anyám hiánya...
mennyit szenvedtem miatta,hogy korán elment,itt hagyott...
nem jó egy gyereknek anya nélkül...és a nevelő szülő az már nem ugyanaz...
megint erősen feltörtek ezek a fájdalmak,hiányok emlékei...
itt van a babám,ez volt az utolsó ajándéka azon a karácsonyon,amikor meghalt...
a porcelán fejet vette...az én hajamat vágattuk le,abból készült a parókája...a haja...a testét és a ruháját ő maga szabta,varrta...
milyen öreg már ez a baba...öreg? valahogy megváltozott a szó jelentése...húsz évesen az 50 évesre azt mondtam,öreg...ma már a 80 is csak idős...bizony,velünk együtt változnak a fogalmak...
a baba is megváltozott...mert ez a haj már nem az a haj,és ezt a ruhát én varrtam...de a régit őrzöm...
a kép itt készült Győrben egy nemzetközi babakiállításon...a kiállítás fővédnökével együtt nőttem fel,ismeri a babám történetét...
ő kért,hogy adjam kölcsön arra pár napra....
hmmm...öregszik a babám...
és a Zsiga macska mása is majdnem tökéletes
ez nekem is meglepetés volt,amikor megláttam ott,
ő volt az első macskám...