ESŐBŰVÖLŐ Szeretem az esőket, szenvedellyel szeretem őket, A dühöngő és a csendes esőket, A szüzies záport és a féktelen asszonyos zivatart. A felfrissitő esőt és a végnélküli elálmositó kopogást. Szeretem az esőket, szenvedellyel szeretem őket, Szeretek hemperegni hosszú szárú fehér füvekben, szeretek letépni és fogam közé venni egy-egy szálat, hogy megpillantvan ilyenkor, elszedüljenek a férfiak. Tudom: csúnya dolog ezt mondani: " A legszebb asszony én vagyok". Illetlenség, s talán nem is igaz. De mikor esik, Csupán akkor amikor esik, Engedd kimondanom e bűvös szavakat. "A legszebb asszony én vagyok." A legszebb asszony vagyok, mert eső zuhog, Es fenylő rojtjai csillognak hajamban. A legszebb nő vagyok, mert szél fúj, Es kétsegbeesetten vergődik szoknyám, hogy eltakarja térdeimet. A legszebb asszony vagyok, mert te messze vagy tőlem, Es én várlak, S te tudod, hogy várlak. A legszebb asszony vagyok es mégis várlak, Mert tudok várni. És az elhaladók az esőből szippantjak fel az illatot. Ilyen esőben villamcsapásként sulyt rád a szerelem. Itt minden ember szerelmes, És minden ember belém szerelmes, És én várok rád. Csak te tudod egyedül, Szeretem az esőket, szenvédellyel szeretem őket.
