AZ ERDŐ FOHÁSZA:
VÁNDOR, ha elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet!
ÉN VAGYOK tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon
ÉN VAGYOK tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző naptól
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
ÉN VAGYOK a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel
a deszka, amelyből csónakodat építed.
ÉN VAGYOK házad ajtaja, bölcsőd fája, a koporsód fedele.
NE BÁNTS!
