mai kártyám: Szivárványok 5.: A kirekesztett Ezen a kártyán egy kisfiú áll a kapu mögött, és kifelé néz. Nagyon kicsi még, és meg van győződve róla, hogy nem juthat át a kapun. Nem látja, hogy a kapu láncán a lakat nyitva van - csak le kellene oldania a láncot. Amikor úgy véljük, kizártak bennünket valamiből, általában azt érezzük, hogy mi is ilyen tehetetlen kisgyerekek vagyunk. Nem meglepő, hisz ezek a tapasztalatok mélyen, kora gyermekkorunkban gyökereznek. A baj az, hogy mivel ez ennyire mélyen gyökerezik bennünk, újra és újra - mint valami rossz lemez - előkerül és lejátszódik az életünkben. Ez most egy jó alkalom, hogy megállítsd a lemezt, és ne gyötörd tovább magad azzal, hogy bizonyára "kevés" vagy ahhoz, hogy a többiek elfogadjanak, befogadjanak. Kutasd fel ennek az érzésnek a gyökereit a múltban, majd engedd elmenni ezt a régi fájdalmat. E megértés fényében már észreveszed a nyitott lakatot, és beléphetsz a kapun oda, ahol mindig is szerettél volna lenni.
