"A fű és virága között pontosan ugyanaz a különbség, mint aközött, amikor még nem tudod, hogy te egy buddha vagy, és aközött, amikor felfedezed magadban a buddhát. Valójában nem is lehet másképp. Buddha teljességgel virágba borult, teljes mértékben kinyílt. Lótuszai, virágszirmai elérkeztek a beteljesüléshez... Természetesen sokkal csodálatosabb az, amikor te magad telsz meg a tavasszal, mint az, mikor az őszi harmatcseppek a lótuszlevelekre hullanak. Az az egyik legcsodálatosabb látvány a világon, amikor az őszi harmatcseppek a lótuszlevelekre hullanak, és úgy ragyognak a reggeli napfényben, mint az igazgyöngyök. De ez csak egy pillanatnyi élmény. Ahogy a nap egyre magasabbra emelkedik, az őszi harmatcseppek lassan elpárolognak... És ezt a múlandó szépséget nyilván nem lehet összehasonlítani azzal az örök tavasszal, ami a lényedben virágzik. Visszapillantasz, amennyire csak tudsz, és látod, hogy az mindig is ott volt. Előre pillantasz, amennyire csak tudsz, és meglepődsz: ez maga a lényed. Bármerre is mész, ez ott lesz veled, és a virágok mindig záporozni fognak rád. Ez a spirituális tavasz." Osho
2007.03.17. 16:00 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr946138462
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.