Nadányi Zoltán A KÉT SZEMED SZERETETT LEGTOVÁBB A két szemed szeretett legtovább, Be furcsa szerelem. A szád már néma volt, de a szemed, az még beszélt velem. A kezed már hideg volt, jéghideg, nem is adtál kezet, de a szemed még megsímogatott, nálam feledkezett. És lándzsákat tűztél magad köré hideg testőrökül, de a szemed még rám leselkedett a zord lándzsák mögül. És ellebegtél és csak a hegyes lándzsák maradtak ott, de a szemed még egyszer visszanézett és mindent megadott. A két szemed szeretett legtovább még mostan is szeret. Még éjszakánként zöldes csillaga kigyúl ágyam felett.
2007.02.18. 22:41 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr626138614
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.