Belőlünk ébred a tavasz. Nézd, a tegnap jegét is szelíd hullámmá csókolta a Nap, s szívünkről is leolvadtak egymásra dermedt napjaink. Így van ez, belénk mart a tél. Sajgó sebeinkről csupán megtört tekintetünk beszél, s csak érintésünk súgta meg: a tavasz belőlünk ébred.
2006.05.21. 17:08 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr356140560
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.