Állok az úton
Tudom hogy valamit láttál
Arcod nyugodt tenger hátán
De megfordult a szél
Halott hajóm hazatér
Kívülről festem színeid mind
Kialvó lámpám utolsó fénye rád legyint
Titkos ösvényeken ujjaim bőrödre bújnak
Vágyam ős kövéből építelek mégis új vagy
Fetrengő porok rejtik arcod lüktető fényét
Állok az úton kereslek testem rothadó térkép
Elmúló időm halk szobrai húzzák életem sarát
Megérteni vágyom téged játszó esők szavát
Kifordult csillagok derengő fénye szép vagy
Besárgult kékekben járó mosolyod elhagy
Megtalált gyöngyök feketén hálnak
Ébredő városok zajában vissza várlak.
Northman
