Vargha Ágnes
Vándor
Magányos vándor
ballag az éjben
társa a hold és a szél.
Fáradt a lépte
nehéz a szíve
vígasztalást nem remél.
Keserű bánat
lesz vacsorája
sós könnyel öblíti le.
Kemény a szikla
ugyan ki bánja
hisz ez végső nyughelye.
Jöjjön az álom
a halált hozó
utolsó óhaja ez.
Szakadjon szíve
enyésszen teste
sírja a hűs moha lesz.
Szelíden hajlik
vadrózsa ága
reá várt szerelmesen.
Csókolja hévvel
öleli kéjjel
holdfényes rejtekhelyen.
Százkarú kedves
égbe röpíti
holt szíve lángba borul.
Izzanak csendben
egymás ölében
amíg a hajnal kigyúl.