Ha majd a tegnapra hullnak a ma homokszemei, Ha majd felszáradnak a bánat könnyei, Ha majd minden tévedésem emlékképpé fakul, Ha majd a bennem lüktető kín elcsitul, Ha majd meghallom egy hangya sikoltását, Ha majd észreveszem a mások fájdalmát, Ha majd felismerem egy hópihe szépségét, Ha majd megcsodálom a lemenő nap fényét, Ha majd újra élvezem a nyár ezernyi illatát, Ha majd magaménak érzem egy gyermek mosolyát, Akkor tudni fogom, még nem vagyok halott, Még hiába jönnek értem az angyalok. Hogy a szeretet melegétől felenged jég szívem, S hogy szép lehet az élet - újra elhiszem.