Konsztantyin Szimonov: Várj reám... Várj reám, s én megjövök. Fordulj daccal el, Ha áltatják ösztönöd, Hogy: feledni kell… Ha lemondtak rólam már, Apám s lányom is, S jóbarát már egy se vár - Hmm …szinte látom is: Borral búsul a pohár, S könnyet ejt szemük, Rám gondolva. De te várj, S ne igyál velük. Várj reám! Ó, átkelek minden vészen én. Aki nem várt, rám nevet: "Szerencsés legény..?" Nem tudhatja senki sem, Te meg én csupán, Hogy Te jártál ott velem, Öldöklő csatán, S Te mentettél meg, de hogy? Egyszerű titok: Várni tudtál rám, ahogy Senki sem tudott!
