Nézz reám mit látsz, csak árnyék, csak por, mit fúj a szél nézz reám, s a múltba tévedsz: sok mű, sok áltatás Nézz reám: kiszáradt fára, mit húz sodró folyó, Látom már mint sok virágot elért a hervadás. Könnyű még, amíg az élet csak játék, semmi más, könnyű még Úgy tanulni: hogy szeress, ne tétovázz. Nincs miért gyűlölni egymást, ha a szívben, nincs háború Meddig várjunk: talán halálig míg egy szóra rátalálsz. Eljön majd végtelen éjed, s az út előtted áll. Válassz hát a válassz egy jobbat, mit én éltem át. Emlék már, hogy volt egy nagy tél: fehér és hullt a hó. Jött egy új, tiszta napfény: kinyíltam én, mint szál virág. Lehet még, szeretni másképp, hogy érezd a szenvedélyt, így bátran, kimondva mindent mi végig elkísér. Nincs más, csak hogy éljünk szeress úgy ahogyan én A szó, mit régen vártál: majd csendben szívedhez ér.
2006.02.26. 19:22 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr936141233
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.